MARTINELLI JENŐ
(1886-1949)
Feltehetően olasz származású szobrász, aki Budapesten, 1886. október 3-án született. A Magyar Képzőművészeti Főiskolán végzett. 1905-1908 között a főiskola hallgatója, tanárai között volt édesapja, Martinelli Antal és Radnai Béla. A diploma megszerzése után hosszabb tanulmányúton járt Párizsban és Rómában.
Az első önálló kiállítását a Műcsarnokban rendezték 1911-ben. A Nemzeti Szalonban rendszeresen kiállított. 1921-től díjakat nyert, („Állami - díj”, Halmos Izor - díj...), műveivel nemzetközi kiállításokon is szerepelt (Hollandia, Velence, Barcelona, Monza…). Főként akadémikus szellemű szobrokat; portrékat, vallásos tartalmú kerekplasztikákat és plaketteket készített. Alkotásaiból bekerültek a Nemzeti Galéria (Női fej, Hiúság), a Szépművészeti Múzeum és a Fővárosi Múzeum gyűjteményébe. A női akt c. szobrát mutatták be az Ernst Múzeum 1929. évi Munkácsy-céh kiállításán. Apáczai Csere Jánosról alkotott emlékműve látható a Szegedi Pantheonban. A budapesti Széchenyi - fürdőt több műve ékesíti.
Számos síremlék és köztéri szobor, I. Világháborús emlékmű lelhető fel tőle az országban. Így Zircre is ő készítette a Hősök szobrát, műfajában, arányrendjében a legszebbet az építményi keretével harmonikus egységben. A Béke térre tervezte a művész, ahol 1925-ben állították fel. 1964-ben a nagyközség vezetősége - a lakosság tiltakozása ellenére - lebontatta az emlékművet és áthelyeztette a település Veszprém felőli végére, a Kossuth utca mentén húzódó árok szélére.
Zircen 1981/82-ben, a Fájdalmas Anya Templom északi, észak-keleti oldala közelében folytatott régészeti feltárás vezetője, Kralovánszky Alán megállapította, hogy ebben a térségben, a korábbi, 1943-ban Nagy László végezte ásatás óta ismert románkori királyi udvarház további alapfal maradványait rejti a föld és a rá telepített műépítmény.
Martinelli Jenő: Patróna Hungariae Zircen és Jézus Ambrózfalván a haldokló katonával
A Zirc városi (Veszprém megye) emlékmű kompozíciós párdarabja Ambrózfalvára (Csongrád megye, Makói Járás) került, ahol Jézus áll a haldokló katona mögött. A Zircre készült 1925-ös monumentálisabb "prototípus" után, 1926-ban zsűri jóváhagyásával avatták az ambrózfalvi művet, amely közadakozásából 26 millió koronába került.
Martinelli Jenő: Salome (bronz, 1919)
Martinelli Jenő kitűnő portrészobrász is. Ennek egyik bizonysága a mű égészéből kiragadott Salome és Keresztelő János arca. A művész élete delén járva megannyi tapasztalattal formálta ezt a művét. Megpróbáltatásoktól és fájdalomtól, megaláztatástól elgyötörten, expresszív mintázásban láttatja János fejét. Vele szemben Salome érzéki arca, amint gyönyörködik a halálban, maga elé tartva János levágott fejét. Kettejükben a szépséget és a borzalmat fejezte ki a szobrász. A fény-árnyék váltakoztatásokban a fodrozódó hajaknak, a szakállnak és az ékszerek csillogásának juttat fontosabb szerepet. A szecessziós "vamp" témaválasztásával főként az arcokra összpontosított művészünk…
Forrás: Szűcs István Miklós - Hitvallás és Abszurditás, Z-Press Kiadó, Miskolc, 2012/13;
Szűcs I.M. - Winterhalder képei a zirci plébániatemplomban, Minerva Kiadó, Budapest, 2018;
Fotók: Internet és Szűcs I.M.