Zirc - a Bakony fővárosa

Német, morva festő.

A XVIII. századvégi késő barokk, közép-európai falfestészet egyik vezető mestere a Fekete-erdei Vöhrenbachban született, német művészdinasztiából származik. Kilencéves korában, Morvaországban nagybátyjánál, az akadémiai végzettségű Josef Winterhaldernél rajzot és szobrászatot tanult. A nagybácsi nemzedékének nagyhatású festőjével, Paul Trogerrel barátkozott. Az ifj. Josef Winterhalder nagybátyjánál hasonló képzést kaphatott, mint az akadémiai növendékek, egyéni rajzstílusának és festői látásmódjának, a megértett rajzi, a „megrajzolási” képességének kialakulásában Josef Stern, a kitűnő brünni (Brno) festő szemlélete, felszabadító ábrázolás- és kifejezésmódja, újszerű művészetpedagógiája segítette. Nála döntötte el Winterhalder, hogy festő lesz. Már a legalapvetőbb szakmai tudás birtokában volt, amikor 1763 és 1768 között a hírneves Franz Anton Maulbertsch felfogadta a fiatalembert segédjének. A nála húsz évvel idősebb Maulbertsch mellett tanulta meg a falképfestészet „elméletigényes gyakorlatának” további fortélyait. Az ő közvetítésével fordult Winterhalder figyelme a velencei kolorizmus, a dekoratív és mélytűzű színek felé. A fények és színek sajátos reflexeivel, a párás és a mindent elöntő fény-árny alkalmazásával létrejött megannyi újítása, melyek rendre beépültek a mesterré lett fiatalember művészetébe, a senki máséval össze nem téveszthető winterhalderi piktográfiába. A kitűnő arcképfestő látomásos zirci képeiben a természetes napfényt, a „süt a nap” élményét is felvitte a templomhajó boltozataira.

A még mindig fiatal, 35 éves alkotó stílusgazdagságáról, a témák diktálta feldolgozások változatairól adnak áttekintést Zircen, az egységükben és összefüggéseikben elrendezett falfestményei. Különös érdeme a művésznek, hogy alkotói sokrétűségében is gondoskodik a képelemek kohéziójának szakmai követelményéről, és „fortélyos” bátorsággal rendezi szereplőit, választja meg színakkordjait. Freskói érzékletesen fejezik ki az adott kor lelkületét és a hely szellemiségét. Winterhalder a vele közel egyidős Pestalozzi (1746-1827): Formatan című alapművének leibnizi eszmerendszerében alkotott. A „tiszta fogalmak” táplálékául szolgáló „képzetek” organikus és humanizált formáinak analitikai koncepciójával, „a művészet tökéletes iskolája szintézisből és analízisből áll” comeniusi (XVII. sz.) megállapításával napjaink vizuális neveléséhez is irányt mutatott.

1773-tól 1782-ig többnyire egyházi feladatokkal bízták meg. 1773-ban Znaimban (Znojmo), a dél morva kisvárosban telepedett le, ahol családot is alapított. Winterhalder a feltételezett zirci tartózkodása előtt, 1776-ban készítette el a legjelentősebb monumentális művei közé tartozó, Brno közelében található Raigern (Rajhrad) bencés apátság, Szt. Péter és Szt. Pál templomának szentélyfreskóját. A nagy munkabírású mester, a tőle megszokott sajátos, többfelé irányuló időbeosztása mellett 1779 és 1780 között dolgozhatott Zircen, a Fájdalmas Anya Templomban.

Csak fokozták hírnevét a szőnyeg kartonok (láthatók Brnóban, a Morva Galériában) és a díszítőfestészeti remeklések, a képeit „tartó” festett architektúrák, amelyek kitűnően illeszkedtek a valódi építészeti szerkezetekhez. Olykor felvilágosult morva nemesi körökben is talált megbízható donátorokat, kastélyokban dolgozott.

Oskar Kokoschka Maulbertsch jelentőségét a kortárs Mozartéhoz hasonlította. Ugyanezt tesszük mi is, Winterhelder mozarti sokszínűségét hangoztatva. A Magyar Nemzeti Galéria a budai várban 2009-2010 fordulóján Késő barokk impressziók címmel nagyszabású kiállítással állított emléket a két híres festőművésznek; Franz Anton Maulbertschnek és „a legkiválóbb egykori tanítványának”, segédjének, olykor ihlető forrásának a kölcsönösség jegyében, Ifj. Josef Winterhaldernek. Az együttes kiállítás budapesti sajtótájékoztatóján Bereczky Lóránd főigazgató arról az „európai közösségről” beszélt, amely már az Osztrák Császárság idején is létezett. Maulbertsch és Winterhalder festészeti „hatáskörzete” hat országra terjedt ki. Csehország déli részén, Ausztriában, Németországban, Svájcban és Magyarországon, Romániában egyaránt fellelhetők a műveik. Közép-Európa XVIII. századi festőóriásaitól mutattak be táblaképeket, rajzokat és vázlatokat a „Késő barokk impressziók”-ból válogatva.
 
Forrás: (Szűcs István Miklós: Winterhalder képei a zirci plébániatemplomban, Minerva Kiadó, Bp., 2018)