KRALOVÁNSZKY ALÁN
Budapest, 1929. november 13. – Budapest, 1993. október 7.
Régész, muzeológus.
A budapesti Érseki Katolikus Főgimnáziumban érettségizett. Felsőfokú tanulmányait a Pázmány Péter Tudományegyetemen kezdte, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemen fejezte be, ahol 1955-ben régész és muzeológus diplomát szerzett. 1957-ben a tatai Kuny Domokos Múzeum igazgatójának nevezték ki. A doktorátus megszerzése (1964) után a székesfehérvári István Király Múzeumba került, meghatározó szereppel az Árpád-kori bazilika feltárásában. 1974-től a veszprémi Bakony Múzeum igazgatója volt. 1983-tól halálig Budapesten a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatójaként dolgozott.
Zircen az egyhajós templom főfalainak nyomvonalán 35 cm átmérőjű fagerendák, ill. cölöpök álltak egymástól mintegy 170 cm-re. Ezek helyeire Kralovánszky Alán régész bukkant rá az 1981-1982-es ásatáskor. Kutatása kiderítette, hogy a románkori építmények alapfalai az I-II. világháborús Hősi emlékmű alatt folytatódnak, így a királyi udvarház feltárása csak részleges lehetett, a leleteket visszatemették.
A középkori régészet mellett foglalkozott a régészeti antropológia módszertanával és a középkori magyar várostörténettel. Száz publikációja jelent meg. Munkásságát számos díjjal ismerték el, többek között megkapta a Kuzsinszky Bálint-emlékérmet, a Móra Ferenc-díjat, illetve az 1956-os forradalom emlékének ápolásáért a Nagy Imre-emlékplakettet. (Ő tárta fel 1989-ben a budapesti Új Köztemetőben több forradalmár, köztük Nagy Imre miniszterelnök sírját.) Főigazgatóként fővárosunkban született első Nobel-díjasunk, Szent-Györgyi Albert születésének 100. évfordulója évében, 1993. szeptember 22-én ő nyitotta meg Szentágothai Jánossal a Magyar Nemzeti Múzeumban Nobel-díjasaink első, s azóta állandóvá lett kiállítását, amely az ő emlékének hirdetője is.
Kralovánszky Alán sírja a budapesti Fiumei úti Nemzeti Sírkertben található.
Forrás: (Szűcs István Miklós: Winterhalder képei a zirci plébániatemplomban, Minerva Kiadó, Bp., 2018)