PÁZMÁNDI HORVÁTH ENDRE
Pázmándfalu, 1778. november 28. – Pázmándfalu, 1839.március 7.
(eredeti neve: Horváth András, névváltozat: Horvát)
Magyar költő, római katolikus plébános, a Magyar Tudományos Akadémia tagja (1830).
Zirc emlékezete (1814) című versében a ciszterci rend történetét írta meg. Horvát István támogatásával honfoglalás kori eposz megírásába kezdett. Kisebb hexameteres eposzokat, történeti tárgyú elbeszélő költeményeket (Gritti Lajos, 1821; Csesznek vára, 1826; Török Bálint a feleségének, 1824), néhány ízes, eleven ritmusú bordalt és népdalt is írt. 1832-ben Árpád című eposzával a honfoglalás nagy eposzát kívánta pótolni. Komoly szerepe volt a nyelvújításban, a mérsékelt irányzat híve volt, kerülte a harcot.
Forrás: A MAGYAR IRODALOM TÖRTÉNETE 1772-től 1849-ig, Budapest, Akadémiai Kiadó, 1964–1966