Nagyesztergár, 1756. december 28. – Veszprém, 1784. szeptember 5.
Pálos szerzetes, tanár, a magyar szentimentalizmus költészetének alakja.
Élete:
Nemesi családban született. Egy ideig Komáromban nevelkedett nagyanyjánál, később Győrbe, Veszprémbe, s Pápára küldték iskolába. 1772-ben lépett be a pálosok márianosztrai klastromába, ahol a Pál nevet vette fel. 1774-ben került a nagyszombati egyetemre, ahol Dugonics András és Katona István tanította; megismerkedett Barcsay Ábrahámmal is. 1776-ban bölcsészdoktorrá avatták. 1777-ben az egyetem Budára költözött, emiatt itt folytatta teológiai tanulmányait. Ekkorra Ányos már neves költő volt, kapcsolatba került Bessenyei Györggyel és a „testőr-írók” körével. A szerveződő Tudós Társaság titkárává választották volna.
„A pesti irodalmi és társasági élet, olvasmányai s egy titkolt szerelem egyre inkább elidegenítették a papi életformától, 1780-ban mégis pappá szentelték” – írja róla a Magyar irodalom története (II. szerk. Sőtér). 1781 novemberében a felsőelefánti klastromba, Nyitra megyébe rendelték elöljárói, majd az ottani próbaév leteltével 1782 októberében a székesfehérvári gimnáziumhoz helyezték át az első osztályt tanítani. Levelei szerint életének legszomorúbb két esztendejét töltötte itt.
1784 júliusában betegen Veszprémbe vitette magát, ahol szeptember 5-én meghalt, 28 esztendős korában. A veszprémi római katolikus ferences templom kriptájában nyugszik.
Művei többek között:
Stílusa, költői újításai a magyar lírában
"Az érzelmek és hangulatok változékonyságának visszaadása a formai változatok kifejlesztését követelte meg Ányostól, bizonyos színességet, szabadságot és választékosságot a költői eszközökben; többet és mást, mint amit a felvilágosodás korának írói az egyhangú és színtelen bölcselkedő költői levelekben megvalósítottak. Ányos vívmánya például a látomások költői megjelenítése a lírában" (MIT).
Forrás: https://hu.wikipedia.org/wiki/Ányos_Pál; http://mek.oszk.hu/01100/01149/html/anyospal.htm