Budapest, 1935. április 12. -
Meteorológus, egyetemi tanár.
Az újbudai József Attila Gimnáziumban érettségizett, majd 1957-ben az Eötvös Lóránd Tudományegyetemen meteorológus diplomát, 1961-ben doktori címet szerzett. 1970-ben a tudományok doktora, 1985-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező, 1990-ben rendes tagja. 1957-től az Országos Meteorológiai szolgálat kutatója, 1971-től a Szolgálat kutatóintézetének igazgatóhelyettese, 1976 és 1990 között igazgatója. 1977-ben publikálja az első magyar nyelvű levegőkémiai könyvet, amely későb angol nyelven is napvilágot lát. A művet a világ számos egyetemén tankönyvként használják. Következő könyvét munkatársaival készíti el (1982). A mű a légkör fizikájával foglalkozik, és évtizedekre meghatározza a meteorológushallgatók ilyen irányú képzését. 1992-től 2005-ig a Veszprémi (később Pannon) Egyetem tanára. 1998-ban költözik Zircre. Itt írja meg ismeretterjesztő könyveit, így a Föld történetével foglalkozó kötetet. Zircen készül el az első magyar környezettudományi kézikönyv, illetve lexikon.
Jelenleg nyugdíjas, az egyetem professzor emeritusa. Másik érdeklődési köre az irodalom, különösen a mai francia irodalom. 2013-ban megjelent Ózonháború c. regénye, amelyben a tudományos ismeretterjesztést és a kalandregény elemeit ötvözi. Mészáros Ernő munkásságát több állami kitüntetéssel, így Széchenyi-díjjal (1998) és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjével (2005) ismerték el. Életművéért megkapva Veszprém megye Príma Díját (2008), illetve elsőként a Pannon Tudományos Díjat (2010).
Forrás: Bakonyi fények: válogatás. Zirc: Békefi Antal Városi Könyvtár, 2014.