Zirc - a Bakony fővárosa

1960 óta élt Zircen. A város művészeti arculatát alakító nagy egyéniségek közé tartozik. A többnyire kisplasztikákban testet öltő szobrászatban és a művészetpedagógiában egyaránt jelentőset, maradandót alkotott. Tanulóéveiben megpróbálkozott a vizuális művészetek szinte minden ágával. Porcelánfestést tanult Herenden, a zebegényi művésztelep legsikeresebb hallgatói közé tartozott. Felnőtteknek, középiskolásoknak szóló képzőművész kör szervezésében működött közre Zircen, a Művelődési Központban, majd a gimnáziumban.

1990-től a zirci III. Béla Gimnázium vizuális nyelv és művészet speciális tantervű rajz tagozatán, szobrászati gyakorlatokat vezetett. Nevelői-oktatói törekvései, példás emberi tulajdonságai igen kedveltté tették őt növendékei körében. A mesterség alapjainak tudását, fogásait, az anyag tulajdonságainak tiszteletben tartását, a szobrászi látásmódnak és a részletek gondos kidolgozásának kultuszát közvetítette, magas színvonalon. Növendékeiből eljutottak az Országos Vizuális Tanulmányi Verseny legjobbjai közé is. Alapvető szemléletét, módszerét a baráti hang, a közvetlen magatartása, a személyiség feltétlen tisztelete jellemezte. Az értékeket kereste tanítványai produktumaiban, megvalósításaiban, azokra építette segítő tanácsait. Az ön- és továbbképzés minden alkalmát megragadta, új utakat keresett, és erre ösztönözte a fiatalokat is.

A sokféle anyagban testet öltő portréi, domborművei és figurális szobrai a legjobb művészek sorába emelték Opra Szabó Istvánt. Művészetét a harmónia, a szépség keresése jellemzi. A köznapokból ellesett vagy az alaposan megfigyelt figurák és bibliai témák váltakoznak munkásságában igen kifejezően, hol szertartásos, áhítatos pozitúrában, hol a kifejezés legváltozatosabb mozgássoraiban. Megkapó ólomöntvény kollekcióban fejezte ki elragadtatását Hieronymus Bosch festészete iránt egy-egy kiragadott képrészlet kisplasztikai transzpozíciójával. Több zirci és Veszprém megyei kiállításon, alkotótelepi munkabemutatón láthatta műveit a közönség. Megtisztelő kérések nyomán, a művészetszervezői és megvalósítói tevékenységből élete utolsó éveiben még fokozottabban vette ki részét. Tanítványai okulására a rajztagozat műtermében mintázta meg agyagból Szent Gellért életnagyságúnál kicsit nagyobb méretű szobrát. Itt készítette el a betonöntésre szolgáló gipsznegatívját is. Életművéből kiemelkedik a törekvés, hogy a múlt emlékeit meg kell óvni. Önzetlenül és fáradhatatlanul vetette bele magát Bakonybélben, a szentkúti zarándokhely felújításába 1994-től 1996-ig. 2000 nyarán még volt ereje levezetni tanítványainak Bakonyszücsön, Krisztus keresztútját bemutató domborművek elkészítését. Tette mindezt hitből és szakmai alázattal.

A végtisztességen hűséges tanítványai sorfalat állva búcsúztak gimnáziumuk szeretett oktatójától, nevelőjétől és a szobrászművésztől: Bödő Ágnes, Kemény Gyula, Marton Veronika, Noviczki Katalin, Holczinger András, Navratyil János, Epinger Zsuzsanna, Váradi Katalin, Magyar ágnes, Vörös Ágnes, Horváth Szilvia, Alföldi Zsuzsanna, Tóth Lívia, Rezeli Zsófia, Herendi Mónika, Mészáros Judit